Igaz, ami igaz, a Mándok csúnyán elszúrta a bajnoki nyitányt. A megyei első osztályú futballcsapat hazai buktával nyitott az újonc Tiszakanyárral szemben, ami az álmoskönyvek szerint semmi jót nem jelent. De mégsem eszik olyan forrón a kásást, a Kiss-legénység nagy hajrába kezdett – utóbbi hat fellépésén veretlen maradt, utolsó két összecsapását pedig behúzta.
– A bajnokságot, sajnos nem úgy kezdtük ahogyan a vezetőink, szurkolóink remélték, nagyban elmaradtunk a várakozásuktól – bocsátkozott mélyebb elemzésbe Kiss Gábor, a Mándok nyáron munkába állt edzője. – Ezzel tisztában voltunk, azonban a Tiszakanyár elleni bajnoki nyitányt leszámítva – ahol akaratbeli hiányosságok is voltak – nem lehetett elmarasztalni a fiúkat. Ezzel együtt az edzéseken, a mérkőzéseken is megfelelő hozzáállást tanúsítottak azzal a „kis” bökkenővel, hogy a várt eredmények nem jöttek, játékban ugyan nem múltak felül bennünket, azonban olyan egyéni és csapathibákat követtünk el, amelyek miatt nem sikerült mérkőzéseket nyernünk. Ilyenkor edző, játékos keresi azt a kis pluszt, amit nem lehet megfogni, nem lehet körül írni, de kell ahhoz, hogy elinduljál a győzelem útján. Utólag láthatjuk, hogy ez nekünk Vásárosnaményban „jött el”, ahol egy téves játékvezetői ítéletnek köszönhetően, jogtalanul fogyatkozott meg a létszámunk már a második percben, viszont amit a srácok ezt követően műveltek megsüvegelendő, tíz emberrel is megérdemelten nyerték meg az összecsapást. Ekkor érezhető volt, hogy kaptunk egy lökést egy „kis pluszt”, melytől kezdve tényleges csapattá értünk össze.
Persze, nem dőlhetnek hátra a mándokiak, ha valakit, hát a trénert erre nem szükséges figyelmeztetni.
– Az is egyértelmű számunkra, hogy az eddig megszerzett tizenhárom bajnoki pont nem elegendő, az elfoglalt tizenegyedik pozíció pláne, azonban ha, számot vetünk láthatjuk, hogy hat hete veretlenek vagyunk, miközben az első négy helyezettből hárommal találkoztunk, és a bajnokság eddigi szakaszáig a második legkevesebb gólt kaptuk. Ezek olyan tények melyre támaszkodhatunk a továbbiakban, persze, akkor lesz igazi értékük, ha meg több mérkőzést tudunk megnyerni és a tabellán is feljebb araszolunk.
Kiss Gábor nem vattázta véleményét egy felettébb érzékeny témával kapcsolatban sem.
– Tudom, hogy nem ildomos „bírózni”, és a játékvezetők tevékenységét bírálni, azonban az elmúlt hetek történései mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ítéleteikkel folyamatosan sújtották csapatomat, a Mátészalka ellen a kispadról küldtek el, mert jogosan kértem számon egy érthetetlen ítéletet, továbbá nem egyenlő mércével kerültek megítélésre a büntetőterületen belül történt szerelések sem. Ebben a „szélmalom harcban” elsősorban a résztvevőkkel kellene tudatosítani, hogy ki van kiért… Míg egy edzőt, játékost kérdőre lehet vonni – esetenként elküldenek – az eredménytelenség vagy a rossz teljesítménye miatt, addig edzőkollégáim nyilatkozatát olvasva, akik szintén kritikát fogalmaznak meg a játékvezetők irányába, senki nem vállalja fel a felelősséget az esetleges hibákért, vagy nem kívánnak megnyilvánulni, netán úgy vélik, mindent ítéletük tökéletesen „ült”. Ahogyan a sportvezetők, szurkolók elvárják az edzőtől, hogy készítse fel játékosait megfelelően a mérkőzésre, és elvárják a játékosoktól a jó teljesítményt, úgy joggal lehet elvárni, hogy a játékvezető megfelelő kondicionális és mentális állapotban érkezzen a mérkőzésre. Ezzel kapcsolatban azonban már nagyon régen foglalkoztat egy gondolat.
– Ugyanis mi edzők egy felkészülési időszakon keresztül, és heti három edzéssel próbáljuk elérni, hogy játékosaink megfelelő erőállapotban legyenek, és adott esetben hétvégenként egy kilencven perces mérkőzést megfelelő futómennyiséggel végig játszanak. Ezzel ellentétben a játékvezetői küldést böngészve látható, hogy adott esetben több játékvezető szombati és vasárnapi mérkőzéseken is működik, és így egy hétvége során – ifjúsági meccseken is figyelembe véve – négyszer kilencven percen keresztül kell akció közelben lenniük, tiszta fejjel jó ítéletet hozni. Előbbiek okán azt hiszem nyilvánvaló, nem várható el a játékvezetőktől, hogy egy hétvége alkalmával minden mérkőzésükön megfelelő érő és mentális állapotban legyenek, a túlterheltségük egyenes következménye a meghozott rossz ítéletek, melyek esetenként egy csapat munkáját hetekre vetheti vissza. Tovább tetőzheti a „bajt” ha a hibáján kívül arrogánsan, nagyképűen, rosszabb esetben a megfelelő szabály ismerete nélkül működik és edzőt, játékost, csapatvezetőt semmibe nézve közli, hogy „a döntetlen úgy is jó mind a két csapatnak”. A nyilatkozatomban leírtakért vállalom a felelősséget, még akkor is ha ezáltal a játékvezetők célkeresztjében leszek, viszont az általam jogosan vitatott esetekről videó felvétel is készült, vagy az érintett játékvezető asszisztensével történt konzultációt követően beláthatta igazamat.
