Úriember biztosra nem fogad. Így hát senki nem játszotta el a gatyáját ama felvetést megkockáztatva, hogy Madzin István felsül az őszi idényben. Tuti volt, hogy a harmincegy esztendejét taposó tarpai csatár valamikor villant: mert két gólt elpöttyintett ugyan a megyei első osztályú bajnokság korábbi kilenc fordulójában, de a nagy durranást a tizedik fellépésre tartogatta.
A betegiek vasárnap 4–1-re páholták el a Balkányt – a hazaiak valamennyi gólját a nyáron érkezett futballista szállította. Csaknem klasszikus mesternégyessel ezredszer bizonyította: még mindig príma lesipuskás.
Nincs ebben az égvilágon semmi meglepő. Hogy ne menjünk messzire az időben, az előző idényben negyvenkilenc „dugóval” segítette bajnoki címhez az akkor még a megye kettőben domborító Ibrányt. Azóta annyit fordult a világ, hogy a támadó Tarpára szegődött, miközben a jelek szerint a gólérzékenysége a régi maradt.
– Három hete a fontos, Namény elleni derbin különös fájdalmat éreztem, így nagy bánatomra ki kellett hagynom három fordulót – elmélkedett kissé rendhagyó nyilatkozatában Madzin István. – A múlt héten tudtam a srácokkal először együtt edzeni, így meglepett, hogy a kezdőcsapatban számítanak rám. Talán meg is ijedtem, annyira, hogy három gólt a „buszra szállóval”, ballal sikerült rúgni. Jó hangulatban teltek az edzések, kifejezetten a pénteki cicajáték, ahol akadtak bérleteseink… A dj-k Is jól muzsikáltak, edzés előtt és után egyaránt! Én külön köszönettel tartozom Lakatos Balázsnak a masszőrünknek, dr. Béresnek, aki a Fekete vonattal érkezett! Azt gondolom, igazi csapatként dolgoztunk, egy percig sem volt kérdéses, hogy begyűjtjük a három pontot a szülinapok vasárnapján. A társaknak köszönöm az önzetlenséget, majd a napfényes Havannába meghívom őket egy csodálatos, hideg üveges Kőbányaira! A Balkánynak és az Obsitos családnak pedig szeretnék sok sikert kívánni, bár azt nem ígérhetem nekik, hogy a tavasszal nem találok a kapujukba.
