A maga nemében páratlan, amit a Mátészalka alkot. A megyei első osztályú csapat nyolc őszi fellépésén egyetlen egyszer, a Baktalórántháza ellen állt vesztésre a szünetben, amely összecsapást el is bukta. Az összes többin vezetett, rosszabb esetben ikszre állt negyvenöt perc után, mégis csak egy meccset tudott behúzni – a Tiszakanyár volt az „áldozat”. Befigyelt még egy döntetlen, mindjárt a nyitányon a Balkánnyal szemben, a többi mind gyufa.
Legutóbb a tarpai turnét szúrta el, de nagyon a szatmári brigád. „Féltávnál” természetesen jobban állt a szénája, Lyáh Artúr gólja 1–0-s előnyt ért, sőt, a teljes második játékrészben – kiállítás miatt – emberelőnyben futballozhatott. Mindhiába, 3–2-es vereség lett a vége. Ennyi elbaltázott esély következtében aligha csodálható, hogy az MMTK vastagon benne van a slamasztikában, hátulról a harmadik a tabellán.
– Tudunk kezdeményezni, bátran futballozni, a legégetőbb probléma, amint gólt kapunk, a csapat elveszti a tartását – boncolgatta a gondokat Marius Botan, a Mátészalka edzője. – A koncentráció, az önbizalom hiánya, illetve a fiatalságból adódó rutintalanság is lehet a magyarázat. El kell ismerni, nagy bajban vagyunk, ugyanakkor természetesen magamban is keresem a hibát. A futball már csak olyan, hogy amikor nyerünk jó az edző, ellenkező esetben persze, őt veszik elő, ezzel tisztában vagyok. De nem vagyok az a típus, aki megfutamodik, nem hagyom cserben a csapatot, viszont egyedül semmire sem megyek. Hiába beszélünk meg résztelesen mindent, ha a meccsek közben felborul a taktika, különösen, ha hátrányba kerülünk. . Azt sem állíthatja senki, hogy fizikailag nem bírnánk a mérkőzéseket, ellenben egyes posztokon „lyukas” a csapat, nincs, aki a kritikus helyzetekben pluszt nyújtana a játékhoz. A magam részéről annyit tudok mondani, dolgozunk tovább, remélem, ki tudunk kecmeregni ebből a szituációból. A további forgatókönyv pedig a jövő titka…
