Ez nem lesz rövid. De talán mégis érdemes elmélyedni benne. Csík Tibor szavára ugyanis lehet adni. A Csenger nyáron kinevezett edzője nem nyeretlen kétéves a szakmában: fényes játékosmúltja okán is érdemes megszívlelni gondolatait.
Fotó: Kákos Dávid
A megyei első osztályú futballcsapat trénere többszörös román utánpótlás válogatott, hat bajnoki címet, két Román Kupát nyert a szomszédos ország kirakatcsapatának, a Steaua Bucuresti tagjaként. Az európai kupaporondon a Real Madrid ellen mutatkozott be, ezt is kevesen mondhatják el magukról. A Bajnokok Ligájában huszonnégy mérkőzésen lépett pályára, emellett hat UEFA-kupa meccset jegyeznek a krónikák a neve mellett.
Csík Tibor a szatmárnémeti Olimpia kispadján ült az előző szezonban, és immár a magyar fociközegbe is bepillantást nyert.
– Először azzal kezdeném, azért fogadtam el az elnök és a csapatmanager, Komlódy Miklós, illetve Szilágyi Sándor felkérését, mert már régi tervem volt, hogy kipróbáljam magam, mint edző is az őshazában – taglalta szatmári szerepvállalásának részleteit Csík Tibor. – Másodszor, ami fontos szempontként hatott, hogy közel maradtam a családomhoz, nem kellett elszakadjak újból tőlük. Harmadszor, ismertem a vezetőket, régóta komoly és korrekt kapcsolatot ápoltunk ifjúsági és felnőttcsapatok szintjén. Negyedszer, egy sikeres év után, a feljutást kiharcoló együttest vettem át, ahol a keret magja, gerince adott volt, csak a létszámon és a minőségi igazolásokon kellett gondolkozni. Összeszokott, rutinos gárdát örököltem, amely eredményes évadot zárt a nagypályás, miként a futsal bajnokságban. Nekem, illetve a segéd/kapusedző társamnak, Bódi Attilának pedig az a feladatunk és célkitűzésünk, hogy benntartsuk a Csengert a megye egyben, valamint a régi és új játékosokkal együtt finomítsunk a játékunkon.
Cseppet sem elhanyagolható tényező, hogy a tréner rendkívül nagy lelkesedéssel, odaadással vetette magát munkába. Ebben társakra is lelt.
– Ha már a technikai stáb egyik tagját megemlítettem, szeretném megnevezni és megköszönni fáradtságukért és segítőkészségükért, Rozikát (orvosi részleg), Szatmári Attilát (szertáros), Gere Lászlót (szervezés, kisegítés), Varga Valentint (technikai vezető), és persze Szilágyi Sanyit és Komlódy Miklóst! Úgy gondolom és a manapság ez már elvárás, hogy egy sikeres/eredményes csapat mögött nagyon fontos, hogy egy hozzáértő, szívvel-lélekkel ténykedő, ,megértő, realista gondolkodású szakmai és adminisztratív stáb álljon. Dicsérni szeretném Juhász Feri és Barcsay Pisti kollégáimat is az ifirészlegről, hisz hétről hétre szép játékkal, eredményes focival rukkolnak elő csapataikkal! Tudom és látom tehetségek léteznek, megfelelő szakmai tudással rendelkező edzők dolgoznak, az infrastruktúra, anyagi háttér adott. Ehhez a viszonyokhoz képest, meglehetősen kevés gyerekből válik felnőtt korára minőségi focista. Az élet szitája szűr, de én azt vallom és gondolom, hogy a sikertelenség egyik oka a szülői nevelés, hozzáállás! A szülők egy része jobban akarja/akarná, mint a saját csemetéje, a másik fajta pedig teljesen érdektelen gyereke pályafutását illetően.
Érzékeny területre tévedtünk, annál is inkább, mivel az őszinte szó lassan hiánycikk a honi futballban.
– Erről sokat lehetne vitatkozni, beszélgetni, írni, okoskodni, de egy biztos: a szülőnek is szükség lenne következetes, realista, nem elfogult hozzáállásra, viselkedésmódra. Másként a kis lurkóból, nem akarok senkit megsérteni, de legjobb esetben is csak megyei bajnokságban szereplő játékos lesz. Amatőr világ, ahol a foci csak hobbi vagy kiegészitő kereseti lehetőség. Ebből a szempontból (amatörizmus) nekem is voltak, vannak és lesznek gondjaim. Elsősorban az edzésmunka mennyiségével illetve az edzések tartalmával, mivel a létszám mindig változó, ugyanakkor figyelembe kell vennem a munkából érkező játékosok fizikai állapotát. Taktikai edzések minimálisok, meccseken és a a felkészülési meccseken, a bajnoki fordulók során csiszolgatjuk és fogjuk is egymást. Eredményesség szempontjából szenvedtünk, vagyis kevés pontot szereztünk, mivel elsősorban a helyzetek kihasználásában maradtunk adósok, ráadásul egyéni hibák is „tarkították” a védekezésünket. Értékes pontokat veszítettünk, de nem vagyok elcsüggedve, mert a srácok hozzáállásával, figyelmével és teljes odaadásával, lelkesedésével jönni fognak a pontok. Perpillanat nem akarok senkit sem kiemelni vagy kritizálni. Mi, a csapat együtt leszünk jóban-rosszban az egész őszi szezonban. Vezetők, edzők teljes mértékben hiszünk a srácokban, tudjuk, sokkal többre képesek!
Csík Tibor számára valóban megtiszteltetés Csengerben munkálkodni, ami esetében nem szimplán üres közhelyek puffogtatásában merül ki. No meg meglátásait is megosztotta.
– Az eddigi eltelt szakasz után és az ellenfeleket látva azt mondhatom: fontos szempont volt azon tényező, hogy aki az első gólt szerzi, az nagy százalékban sikeres meccset produkált. Majd minden gárda – Kisvárda II. kivételével – a rutinos rókák köré alakítja csapatát, meccsről meccsre próbálták kihasználni ellenfeleik gyengéit, hibáit. Valahogy igy alakultak a mi mérkőzéseink. Egyébként sportszerű meccseket tapasztaltam, a szinthez megfelelő szervezést, jó minőségű pályákat, egy-két-három bakit a bíróktól (ez az ő szintjük is!), nézők is vannak, a média is kíváncsi! Hiányolom viszont a mérkőzéseken egy mentőosztag vagy orvos jelenlétét, sosem lehet tudni mikor lesz rájuk szükség, ahogy már volt is példa rá. Sajnos, Romániában sok szerencsétlenség történt, ezért minden a román szövetség által szervezett ifi- vagy felnőtt mérkőzésen kötelező a mentő, a megyei bajnokságokban pedig orvosi jelenlét. Egy furcsaság: a játékosok igazoltatása a bemelegítés közepén, ami felborítja a mindennek menetét. Javaslatom, hogy ezt az ellenőrzést a meccs kezdete előtt öt perccel végezzék el! Egy üzenetem volna a csengeri embereknek, sportkedvelőknek, focibarátoknak; legyenek büszkék csapataikra, sportolóikra, edzőikre, vezetőikre, mindazokra, akik megszervezik feltételeket, hogy Önöknek kikapcsolódási, szórakozási lehetőségeket biztosítsanak. Én büszke vagyok, hogy a csengeri sportéletben és a magyar futballban tevékenykedhetek. Isten áldd meg a magyart!
