Miért? A válasz vasárnap este óta lóg a levegőben, midőn – legalábbis a kívülállók számára – általános megrökönyödésre lemondott Dankó Zsolt, a Nagykálló edzője. Persze, önmagában ez minden, csak nem világszenzáció, mások is meghúztak már hasonló lépést.
Ugyanakkor mégiscsak furcsa, hogy az Apaggyal szemben 4–2-re megnyert összecsapás után szánta el magát erre a döntésre a tréner, ami ne kerteljünk – meglehetősen nagy belső ellentétekre utal. Másra aligha gondolhat az emberfia, annál is inkább, mivel a szakvezetőnek kutya baja, a családi, miként munkahelyi ok sem „játszik” ebben az esetben. Az együttes a kilencedik helyen táborozik a tabellán, ami szintén nem nevezhető katasztrofális teljesítménynek.
– Tudom, hogy meglepő a váltás, különösen győztes meccs után, de érett már egy ideje – szögezte le Dankó Zsolt. – Nem láttam értelmét úgy maradni, hogy nem éreztem jól magam. Ennek pedig oka volt, méghozzá az: annak, akinek a legjobban kellene nem tett meg mindent, hogy a csapat egy irányba tartson, sőt… Így nehéz csak a munkára koncentrálni. Sok sportbarát óva intett a nagykálói szerepvállalástól, most már tudom miért! Sorolhatnám a dolgokat, de nem akarom kiteregetni a szennyest! Meggyőződésem, hogy a csapat az élbolyban fog végezni, hiszen, ha helyzeteink töredékét kihasználtuk volna, most dobogón állna a Nagykálló, ráadásul a következő fordulót leszámítva jönnek a pontokkal kecsegtető mérkőzések. Tiszta lelkiismerettel távozom és sok sikert kívánok a Nagykállónak!
