Vannak napok, amikor igen – minden klappol. Az ember úgy ébred, ide nekem az oroszlánt is! Nos, Deskó Dávid különösen mázlista, neki már többször felvirradt a napja.
Fotó: beregihirek.hu
. A huszonhat éves vásárosnaményi csatár rekordot rekordra gyártott már a megyei futballban: 2013 november 23-án például tizenegy gólt vágott a Nyírmeggyesnek. Három évvel korábban – a gergelyiugornyai Tiszamenti SE színeiben – nyolcszor köszönt be a Pap elleni másodosztályú fellépésen. Megesett, mégpedig 2015 augusztusában, hogy csereként beállva huszonnégy perc alatt hatszor vette be a tunyogmatolcsi kaput. Két esztendővel később ismét a Kótajjal babrált ki, az ominózus összecsapáson klasszikus mesternyolcassal búcsúztatta az őszi idényt. …és még ezt is lehet fokozni. Az első osztály előző bajnoki évadjától úgy búcsúzott, hogy tizenkét gólt hintett a Kótajnak.
Szombaton ugyan csak három „dugót” rámolt be a Tarpa ellen 4–2-re megnyert megye egyes mérkőzésen, mindazonáltal gyanítható, szívének ez még kedvesebb, mint az összes többi alakítás. Elvégre nem holmi piskóta együttessel szemben villant, ráadásul a beregi derbin vágta a rezet. Cseppet sem elhanyagolható mellékzönge, hogy a Naménynak úgy kellett ez a győzelem, mint… Szóval nagyon.
– Szomszédvári rangadót vívtunk, amelyen mindegy volt, hogy játszunk, csak a három pont legyen meg, ennek szellemében léptünk pályára – támasztotta alá Deskó Dávid, hogy a naményiak a láncot is átharapták volna a győzelem érdekében. – Utoljára még a nyitányon voltam kezdő, ami nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, majd sérülés miatt több meccset kénytelen voltam kihagyni. Most ismét az első perctől a bizalmat kaptam, és szerencsére sikerült élni a lehetőséggel. A helyzetek többségét sikerült kihasználni, nagyon jó labdákat kaptam, szinte csak bele kellett szaladnom.
Igaz, ami igaz, bár Deskó Dávid párját ritkító domborításokat mutathat fel, még csak nem is álmodozik arról, hogy feljebb, magasabb osztályba dobbantson. Mint mindennek, ennek is akad magyarázata. Az amatőr foci átka, egyben szépsége is, hogy egy ideje már a munka az első.
– A magasabb osztályról már végképp letettem, sőt, már jó ideje nem is rágódom ezen. A munkahelyemet megbecsülöm, különösen a mai világban ennek nagy a jelentősége. Én is tisztában vagyok azzal, hogy sajnos, nem kiegyensúlyozott a teljesítményem: akadnak kiugróan jó mérkőzéseim, ugyanakkor nagyon rosszak is. Nem akarok magyarázkodni, de dolgozni kell, a hétvégén gyakran otthon is van mit csinálni, erről talán kevesen tudnak. Olykor éppen a frissesség hiányzik belőlem, ami a meccseken átlendítene a holtpontokon. De továbbra is szeretnék minél több gólt szerezni, a csapatot pedig jó helyezéshez segíteni.
