Láss csodát, világ! Újra él a futball Ópályiban. Mi az, hogy él – halad. No nem a lenini úton, sokkal inkább a régi letűnt időket idézve, amikor még a megyei első osztályban is kivágta a rezet. Aztán 2009-ben történt valami…
Az egylet „féltávnál” lehúzta a rolót: a másodosztály őszi idénye után egy tollvonással eltűnt a süllyesztőben. A feltámadás két éve datálódik, amikor a nulláról kezdve, vagyis a megye háromban ismét beköszönt az Ópályi. A bemelegítésre jó volt az előző szezon, az aktuális bajnoki évadban pedig már egyenesen a tabella tetejére rakétázott a szatmári brigád. Négy meccs, ugyanennyi behúzott győzelem, mindez első helyet ér a Szamos-csoportban.
Mégpedig Kósa József irányításával. Aki pedig nem akárki, hajdani szabadrúgásból pöttyintett góljai alighanem ma is mélyen érintik a mátészalkai nagy öregeket. Ők még látták villogni az NB III-as meccseken. Ha anno egy alattomos szívinfarktus nem kényszeríti le – azon a napsütéses nyírbátori délutánon – a pályáról, midőn éppen a Nyírcsaholy játékos-edzőjeként készült domborítani, talán még ma is aktívan futballozna.
– Mivel Ópályiban lakom, megkerestek, legfőképpen a játékosok, én pedig úgy voltam vele, megpróbálok segíteni az újjászervezett csapatnak – mesélte Kósa József. – Istenigazából a tavalyi egy kísérletezős szezon volt, majd olyan keretet tudtam összegyúrni, hogy minden nagyképűség nélkül mondhatom, ezúttal a bajnokság megnyerése legyen a cél. Ehhez partner a polgármester úr, néhány helyi vállalkozó. Így éldegélünk, csak csendesen, szerényen, ezt próbálom a játékosokban is sulykolni, hogy ne szálljon el senki magától.
Megkerülhetetlen, persze, hogy Kósa József miként élte túl a számára kőkemény időszakot?
– A Bátor elleni meccs közben, 2010 márciusában kaptam szívinfarktust, éreztem is, hogy nem szabad beállnom, ki tudja akkor mi lett volna a vége. Szerencsére úgy tűnik, teljesen felépültem. Mindent a családomnak, a feleségmnek és a két gyermekemnek köszönhetek, megteremtették a nyugodt hátteret, amire szükségem volt. Öt évet kihagytam, teljesen kimaradtam a futballból, de hiányzott a légkör, a közeg, így most megint itt vagyok és jó, mivel rendkívül fiatal csapattal dolgozom.
