Reggelire jó a vegyes felvágott, naná, hogy egy melós sem fogja müzlivel indítani a napot. Az már egészen más tészta, hogy egy futballcsapat esetében közel sem „laktató”, ha felemás az étrend. Bár minden megítélés kérdése.
Fotó: Kákos Dávid
Mindenesetre a Tarpa meglehetősen érdekesen adagolja a kosztot: a megyei első osztályú egylet hat bajnoki fellépéséből háromszor valamennyi morzsát, azaz pontot felcsipegette, ugyanennyiszer viszont üres gyomorral, magyarán megmondva vesztesen távozott a pályáról. Mindez erősen közepes teljesítmény attól a csapattól, amelyről aligha véletlenül szolgált többször is azzal a jelzővel Márton István – kétarcú.
– A rajt nagyon jó volt, sőt talán túlságosan is sikeresen kezdtünk. – elmélkedett Szécsi Szabolcs, tarpai polgármester, akinek jelentős játékosmúltja okán joggal mérvadó a véleménye. – Ez talán furcsán hangzik éppen az én számból, de akkor is így gondolom, és soha nem beszéltem mellé. Ugyanakkor a történtek kétségtelen előnye, hogy emiatt sokkal kényelmesebb a becsúszott vereségeket is elviselni, mintha előtte sorozatban „zacskóztunk” volna. Tapasztalatom szerint a nyár óta morálisan, meg egyébként is sokkal erősebb a csapat, a fejlődés tetten érhető. Látszik a srácokon az alázat a futball iránt, az edzések után sem rohannak el, amit a jó csapatszellemnek tudok be.
Szécsi Szabolcs rávilágított arra, ami a Tarpa sajátosága.
– A végletek csapata vagyunk, ami talán a hibánk is. A fogalmazzunk úgy, a rutinosabb, 35 éven felüliek mellett 17-18 esztendős játékosok alkotják a keretet: a közepe, vagyis a huszonévesek hiányoznak. Meglehet, éppen ezért ilyen rapszodikus a szereplésünk, bárhol ki tudunk kapni, ha viszont minden klappol, bárkit meg tudunk verni. De nincs ezzel baj… Annál is inkább, mivel eddig két NB III-as szintű meccset vívtunk a Nagyhalász, illetve a Mándokkal szemben a szombati, Nyírgyulaj elleni sem volt rossz, de úgy érzem, nem csak rajtunk múlt a vereség, hogy így alakult. A játékvezető csúnyán belenyúlt a mérkőzésbe, amit nem csak azért mondok, mert tőlünk állított ki egy embert, mindkét csapat kárára tévedett, nem tudott felnőni a feladathoz. Egyelőre minden elismerésem a játékosoké, becsületesen dolgoznak, bár a cél a biztos bennmaradás, ahogy látom, a 8-10. hely környékére jók lehetünk.
