A jó kovács addig üti a vasat, amíg meleg. Az okos futballista pedig addig rúgja a bőrt, amíg nem kiabálják le a pályáról. Nos, Kovács Mihály számára szombaton jött el a pillanat – a búcsú ideje.

Kovács Mihály elköszönt, de a focinak nem fordít végleg hátat

. A negyvenhárom esztendős védőként és középpályásként egyaránt bevethető férfiú kemecsei színekben köszönt el, mégpedig a Nyírtelek ellen 10–0,-ra megnyert megyei másodosztályú bajnokin. Az utolsó meccsén tizenegy perc után adta át helyét Szaffián Szabolcsnak, lezárva pályafutását. Amelynek leghosszabb periódusát ibrányi kötelékben töltötte, kilenc teljes szezont húzott le a Tisza-parti együttesben.

Ebből már kiolvasható, Kovács Mihály nem ugrálós típus, hosszú karrierje során – az Ibrány, illetve a Kemecse mellett – a Nagyhalászt, a Demecsert, a Nyírbátort, az Ibrányt, a Nagykállót, valamint a Dombrádot. szolgálta.

– Ötödikes koromban, 1985-ben kezdtem futballozni – merengett a múlton Kovács Mihály. –  Nagyhalászban nevelkedtem, és mondhatom, a foci életem része volt, és persze marad is.  Kicsit furcsa lesz megszokni, hogy nem kell edzésre, meccsre menni, de egyszer mindennek vége szakad. Nyilván van mivel kitölteni az időt, így legalább többet lehetek a családdal, kislányommal, Rebekával., ugyanakkor lehet, keresni fogom a helyem, főleg hét végén, amikor a mérkőzéseket játsszák. Bár meccsekre fogok járni, már csak, a barátok miatt is. A Kemecsét biztos, hogy többször megnézem, mert természetesen érdekel a csapat szereplése, további sorsa.  Na és nem állok le teljesen, marad a hobbifoci kispályán, Nyíregyházán, a városi bajnokságban.

Kovács Mihálynak van és lesz miről mesélni. Akár egy terjedelmes könyv is megtelne élményeivel.

– Hú, nehéz lenne felsorolni mindazt, ami velem történt. Amire szívesen emlékszem: minden csapatnál olyan társakkal játszhattam, akik, rendkívül jó futballisták voltak. Ádámszki Robi, Majchrovics Zoli, Kovács Imre, Nagy Sanyi, és még sorolhatnám jó darabig a neveket, elnézést kérek, de nem tudok mindenkit megemlíteni. Nyírbátorban az NB II-ben játszhattam Ibrányban többszáz NB III-as meccsem volt, miközben természetesen rengeteg sztori gyűlt össze, számtalan barátot szereztem a futballnak köszönhetően. Köszönöm is mindenkinek, aki valamilyen formában segített, támogatott, hogy eddig focizhattam. Valamennyi labdarúgást szerető vezetőnek, játékosnak sok sikert kívánok! Remélem, mindazokkal, akikkel hosszú pályafutásom során találkoztam, ők is a jó dolgokkal emlékeznek velem kapcsolatban. Mielőtt elfelejteném, köszönöm Resán Attilának és a kemecsei csapatnak, hogy így megszervezték a búcsúmeccsem, nagyon jól esett.

 

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .