Nem az a legény, aki adja, hanem, aki állja! Nos, a megyei harmadosztály Nyírség csoportban érdekelt nyírcsászári futballegylet tagjait igazán kemény fából faragták, az előző bajnoki évadban huszonkét fellépésükből – egy kivétellel – valamennyit elbukták, mégsem sírták tele a párnát.
Fotó: Teicska Balázs
. Az egyetlen diadalt, amelynek nevezetes dátuma, május huszadika, az „áldozat” pedig a középcsapatok táborát erősítő DBFC-Piricse volt – ha nem is írták be a naptárba, de alighanem jól eszükbe vésték. De arrafelé nem ez a lényeg. Egyáltalán nem…
– Négy éve irányítom a csapatot, csakis azért, hogy legyen foci a faluban – közölte nemes egyszerűséggel Jakab Csaba, a Nyírcsászári edzője. – Az elmúlt szezonban a legsportszerűbb csapat lettünk, talán azt díjazták, hogy becsülettel kiálltunk minden meccsre, holott csupán egyszer nyertünk.
Noha nem fenékig tejfel a foci(élet) a nyírégi tájékon, Jakab Csaba szerint így is akad varázsa.
– Nagyon nehéz úgymond futballt „csinálni” a településen, az anyai lehetőségek meglehetősen behatároltak, üdítő és egy kis sör jut a meccsek után. Ennyire futja. Teljesen amatőr csapat vagyunk, aki szeret focizni az jön, aki nem, az nincs itt. A keret zömét a helyi játékosok adják, a huszonnégy főből tizenöten itt laknak, csak az baj, munka mellett mikor ki tud eljönni… Az egy-két cserénk azért mindig megvan. Számunkra a részvétel a fontos, hobbi szinten vasárnaponként összejön a baráti társaság, ha győzünk, ha nem, tudunk egymásnak örülni.
Naná, hogy bár a Nyírcsászári utolsó helyen ragadt az előző idény végén, a Jakab-legénység augusztusban ismét belevág az új kalandba.
